Ügyész viccek

Egy csinos szőke nőt beidéztek a bíróságra, ahol közszeméremsértéssel vádolták. Felolvasták az ellene szóló vádakat, majd megkérdezték tőle, bűnösnek vallja-e magát.
A nő tömören válaszolt:
- Nem vagyok bűnös.
Ekkor az ügyész közelebb lépett hozzá, és megkérdezte:
- Igaz az, hogy Ön múlt év december 11-én szeméremsértő magatartást tanúsított egy féllábú törpével, ruhátlanul egy autóban, miközben 120 km/óra sebességgel hajtottak át London belvárosán a hóesésben, az autóból nemzeti színű zászlót lobogtatva?
A szőke nő próbálta összeszedni magát, majd csendesen megszólalt:
- Milyen dátumot is mondott?

A tárgyaláson az ügyész előterjeszti a vádat:
- Bűnösnek tartom a vádlottat betörés elkövetésében, mert megtalálták nála a betöréshez szükséges szerszámokat.
- Ha ez bizonyíték - szól közbe a vádlott - akkor akár házasságtöréssel is vádolhatnak!

Bírósági tárgyaláson a drogdealer barátját kérdezi az ügyész:
- Kapott a vádlottól valaha kábítószert?
- Nem, soha.
- És a feleségétől kapott valaha valamit?
- Bocsánat, most még mindig a drogról beszélünk?

Tárgyalóterem, a vádlott egy szőke nő.
Ügyész:
- Vádlott, hol volt Ön augusztus 24-én éjszaka?
Védőügyvéd:
- Bíró úr, tiltakozom! Nem tartozik a tárgyhoz!
Bíró:
- Nos, hölgyem, erre a kérdésre nem kell válaszolnia.
Vádlott:
- De, bíró úr, inkább válaszolok a kérdésre!
Ügyész:
- Akkor ismét kérdezem: hol volt Ön augusztus 24-én éjszaka?
Vádlott:
- Nem emlékszem...

- Akarja, hogy kirendeljünk önnek egy védőügyvédet? - kérdi az ügyész a vádlottól.
- Köszönöm, inkább egy jó tanút szeretnék.

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy
idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.

A borbélyt az államügyész indítványára halálra ítélik.
A kivégzés napján a siralomházban szokás szerint megkérdezik tőle, mi az utolsó kívánsága. A halálra ítélt nagy lelki nyugalommal mondja:
- Tudják, én egész életemben a munkámnak éltem, és még utoljára szeretnék megborotválni valakit... mondjuk az államügyész urat!