Köszönjük, hogy rágyújtott ( Thank You for Smoking ) - filmkritika

Pusztán személyes indokokból néztem meg a filmet. Egyik, hogy a mostani munkám kicsit hasonló a főhőséhez, segget kell csinálnom a számból, másrészről kihívást jelentett cigarettamentességem 6. napján kibírom-e. A film beváltotta az első részhez fűzött reményeket, Aaron Eckhart igazán megmutatja, hogyan lehet eladni akár egy bébifókafeldolgozó üzemet is, megfelelő menedzsmenttel. A film másik vicces dolga, hogy bizony egy pillanatra sem gyújtanak rá benne. Van üres cigisdoboz, majdnem rágyújtás, képi körülírás, kézben tartott szivar ami másodperceken belül meggyújtásra kerül, amit a képváltás jótékony homálya fed el, de nincs benne cigizés.

Ami van benne, sztárok dögivel. Nem jó szó, visszavonom. Nem szupercsillagokra kell gondolni, akiknek a neve önamgáan is eladja a filmet, hanem olyan klasszikusokra, mint William H. Macy (Boogie Nights, Amikor a farok csóválja), Robert Duvall (Keresztapa trilógia), J.K. Simmons (Pókember 1-2 Jamesonja), és Sam Elliott aki újra a Deadwoodból megismert Vad Bill frizurával lép színre, hogy egy másik híres cowboyt eljátszon, az eredeti Marlbolo Mant. Mellettük pedig ott állnak a 2000+ színészei a Tom Cruise pletykák miatt vitatott Katie Holmes, az Az egy fiúról c. filmben számomra hatalmas alakító Cameron Bright, Az O.C. Seth Cohenje Adam Brody. És persze a középmezőny, Maria Bello (jaj, de megbaszták Az erőszakos múltban), Rob Lowe (Az elnök emberei). EZek az emberek mindannyian teshezálló szerpeket kaptak, és hozták amit kellett. Nincs kiesés a szerepből, nincs morális ingyombingyom, mindenki teszi, amihez a legjobban ért.



Az alaptörténet egy dohány lobbista férfi pályafutásának egy szelete. Az ő feladata, hogy többen vegyenek cigit. Mégsem ez jön le igazán a történetből, a néző hajlamos lesz elhinni valemennyit abból, amivel a köznépet eteti, hogy ő nem a dohányzás mellett lobbizok, hanem a választás szabadsága mellett. Nem azt akarja, hogy mindenki rágyújtson, hanem hogy mindenkinek szabad legyen rágyújtania, amikor akar, és ahol csak akar. Abban is kénytelen hinni a néző, hogy nem elvetemültségből végzi a munkáját, hanem mert ehhez ért egyedül. Beszélni. Kénytelen, máskülönben szembe kellene néznie a tényekkel, hogy ez az ember számottevő részben felelős 1200/nap ember haláláért csak Amerikában, és mégis annyira kedveljük a filmben.

Az igazság az, hogy tényleg nem ő gyújt rá helyettünk, és tényleg nem ő vágja haza a kapcsolatainkat, rúg ki a munkánkból, vagy tesz minket szociálisan alkalmatlanná, hogy mindezen zsákutcákból egyetlen kiútként a cigarettához forduljunk. A mi döntésünk.